New Orleans, a három "M" városa. Mágikus, misztikus, megátkozott! Itt, ebben a városban veszett nyoma 1994. január 6-án Al Bano és Romina Power lányának, a gyönyörű Ylenia Carrisi-nek.
Ylenia 1970. november 29-diki megszületése, attól kezdve minden évben a család nagy ünnepe, nagyszerű eseménye volt, az apuliai tartomány Cellino San Marco nevű kisvárosában.
A parti őrség egyik tagja látott egy lány amint beleveti magát a Mississippi folyóba, az "Óriás Folyamba" az Új Világ szent Gangeszébe, amely -mint ahogy filmekben látni- végtelen tájakon folyik keresztül, ahol az első vasutat építették, magával hozva divatot, a jazz muzsikát.
Tavasszal és nyáron ez a nagy folyam három nap után visszaadja a testet. Akkor azonban január volt, a víz pedig két fokos. Nem bomlik a holttest, nem jön fel a felszínre. Talán sodródott tovább délnek, egészen a Mexikói Öbölig, ahol a másodpercenként húszezer tonnányi vízzel együtt elnyelte tenger. De vajon valóban Ylenia volt az? Senki nem tudja biztosan!
"A farkas bekebelezte" - mondják a gazdák Cellino San Marco-ban. "Ylenia a mi napsugaras Máriánk, lelkünkben mindig velünk van"- mondta mindig Jolanda nagymama és Carmelo nagypapa.
Az együttérzés és a szeretet lánca köti össze a Curtipetrizzi nevű részen élőket, amit "Fehér malom"-nak is hívnak, azt a kétszáz hektáros varázslatos olasz borvidéket, ahol Ylenia felnőtt, együtt a másodszülött Yari öccsével, Cristel-lel és Romina juniorral. Carrisi-ék drámáját mindenki magáénak érzi, hiszen Albano 1943-ban ott született, ott nőtt fel a városkában és ott a Santa Caterina templomban 1970. július 26-án hatalmas érdeklődő tömeg gyűrűjében vezette oltár elé az amerikai lányt, Rominát, akit az első perctől a szívükbe zártak a helyiek. És egyszer csak e szépséges déli táj szőlőjéből készült boroknak dallamos, "Felicita", "Canaglia", "Nostalgia" lett a neve, a házaspár dalai után. Ez is hát az egyik ok, amiért az ott élők oly mélyen átélik a Carrisiék tragédiáját, ami New Orleans-nak semmit nem jelentett, de Cellino San Marco-ban egy hatalmas sziklaként taglózta le az ottaniakat.
Az Amerikának nevezett farkas bekebelezte a gyönyörű és bájos Ylenia-t. Újév reggelén még köszöntötte Romina anyját, nyugodtnak tűnt, azt is mondta neki hogy úti csekkjén még van 2 és félmillió lira (370 ezer forintnyi összeg). Aztán nem sokkal később adatait az 'Eltűnt személyek ügyosztályán' regisztrálták. És szép dallamos olasz vezeték és keresztneve helyett egy szám lett: 85.361. A New orleans-i rendőrségen 1994-ben az ő ügyével egy időben 7793 hasonló eltűnésen dolgoztak, miközben naponta 28 embernek nyoma vész. Ahogy mondták ő is abba a 2050 esetbe tartozik, akik megtalálása olyan mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. De a tény, az tény, Ylenia eltűnt! Vajon önként, vagy erőszakkal?
