Kifulladt a sikerduó. Íme a Wham sztori, némi gazdasági "háttérvilágításssal"
Akármennyire is kárhoztatjuk a Wham-féle kommersz zenét, mégis, egy korszak zárult le a Wham-duó feloszlásával. Igen, 4 és fél sikeres év után a rajongók millióinak bánatára George Michael és Andrew Ridgeley úgy gondolta, hogy jobb, ha visszavonulnak. Vajon miért?
A sajtó meglehetősen sok alaptalan történetet repített fel a két énekesről, legtöbbször az illetékesek megkérdezése nélkül. A legtöbbet hajtogatott verzió szerint a két fiúnak annyira elege lett egymásból, hogy még csak nem is beszélnek. Úgy is mondhatnánk - ahogy az egyik újság fogalmazott -, hogy "egymás agyára mentek" az évek során. Az tény, hogy George és Andrew alapvetően különböző természetűek. Például arra a kérdésre, hogy volt-e olyan időszak barátságuk során, amikor nem bírták ki egymást, Andrew így felelt: - Az egyetlen dolog, amit végtelenül ki nem állhatok George-ban, hogy órákat tölt a tükör előtt haját fésülgetve. Amikor már úgy hiszem, hogy készen van, újra kezdi az egészet. Mindig letolom érte, de hát a kritika lepereg róla." Andrew azt is elmondta, hogy viszonyulásuk a lányokhoz is meglehetősen eltérő. Míg Andy a tartós kapcsolatokat kedveli és szereti megismerni és megérteni partnerét, George "nem bánja", ha minden lány ráfigyel és inkább a kalandokat kedveli.
George egy dolog miatt panaszkodik Andrew-ra, hogy túlságosan sokat jár a szája. Egy alkalommal például kikotyogta a televíziónak egy interjúban, hogy hová mennek "szabadságra", és így természetesen a nyugodt üdülésből nem lett semmi.
Különbözőek vagy nem, mégsem volt igaz, hogy annyira meggyűlölték volna egymást, hogy ezért feladták közös karrierjüket. Egy a New Musical Express-nek adott nyilatkozatból fény derül a dolgok hátterére. 1985 novemberben a Wham-fiúk bejelentették manager-irodájuknak, hogy a következő nyárom fel kívánnak oszlani egy búcsúkoncerttel befejezve pályafutásukat. Úgy tervezték, hogy ezt az elhatározásukat nem sokkal a koncert előtt teszik nyilvánossá. Eközben a No-Mis managerirodát a két vezető, Simon Napier-Bell és Jazz Summers, el kívánta adni a Kunick Leisure nevű vállalatnak ötmillió fontért. Azonban ennek a vállalkozásnak egyharmadát az a vállalat birtokolja, amely Dél Afrikában a Sun City-t. George egy amerikai lapot olvasva fedezte fel a tervet, mely ellen természetesen tiltakozott, hiszen egy 5 milliós üzletet nem lehet nyélbe ütni a részvényesek megkérdezése nélkül. George felbontotta szerződését Nomisékkal és egy sajtónyilatkozatot tett. Erre az angol sajtó persze letámadta Napier-Bell-t, aki úgy tájékoztatta az újságokat, hogy George és Andrew nem jönnek ki és ezért feloszlanak. George érve ezzel szemben mindössze annyi volt, hogy ha nem lennének jó barátok, akkor addig sem maradtak volna együtt.
Hát valahogy így szól az állítólagos igazság, a hiteles történet. Egy viszont mindenképpen igaz, búcsúkoncertjükön - melyet a kb. 80 000 főt befogadó Wembley-stadionban tartottak június 28-án - nem úgy viselkedtek, mintha haragudnának egymásra, bár külön-külön érkeztek. Ki-ki barátnőjével, egy-egy fényes limuzinban. Geroge kínai származású amerikai barátnőjével, Kathy-vel (miatta hagyta el akkoriban stabilnak számító partnernőjét, Pat Fernandezt), Andrew pedig Diona Fiorentino-val, olasz származású menyasszonyával, akit nem sokkkal később el is vett. 11 órakor már több ezer rajongó szorongott a kapuk előtt. Hogy a teljes komfort biztosítva legyen a fiúk számára, Elton John - George jó barátja - egy kb. félmilliót érő úszómedencét építtetett a színpad mögött. A kapukat 2-kor nyitották meg és a programot Gary Glitter kezdte 4 órakor. Egy órával később a kedvelt énekes, Nick Heyward lépett színpadra. 18:20-kor premier - Wham! Kínában c. film bemutatója. 19:40 - a nagy pillanat - felhangzik az Everything She Wants - George indítja a show-t egy több, mint 10 perces táncszólóval, majd megjelenik Andy a két Wham-görl, Shirley és Pepsi kíséretében. Fél kilenckor újabb meglepetés. "Hozzatok egy fehér zongorát" - kiáltja George és Elton John terem a színpadon bohócruhában. Aztán George bemutatja a barátot, akivel a jövőben dolgozni fog, a gitáros David Austin-t, akit már számos Wham-videón láthattunk. Fél tízre George már "talpig könnyben" és meghatva áll, amikor elénekli a Different Corner-t. Az utolsó ráadás után megköszönik a közönségnek ezt a 4 és fél évet, Andy pedig külön köszönetet mond George-nak. Tisztában van azzal, hogy ez a koncert egyben sztárságának is a vége, és hogy George tette naggyá, hiszen nem alaptalanul kérdőjelezte meg a sajtó Andy gitár- és énektudását. Fájó volt George-nak is ez a búcsú. Úgy gondolja, hogy ezek az évek voltak a legizgalmasabbak életében, és hogy nem tett helytelen lépéseket, leszámítva néhány előnytelen frizurát és videót. De mégsem tudná így folytatni életét.
A kiadott dupla album, mely az összes megjelent Wham-kislemezt tartalmazza, beleértve George szólódalait is, valamint az utolsó közös dal, az "Edge of Heaven" és annak videója is igazolja, hogy talán már túl sokáig voltak együtt, nem tudnak már zeneileg újat nyújtani.
(A New Musical Express és a Bravo nyomán)
